Featured

2015. augusztus 12., szerda

Interjú Hanna Virággal


Nemrég felfigyeltem Hanna Virág blogjára, amin a Maia lánya l. - Argen kardja című története kap helyet. Az Isane-val történtek egyből magukkal ragadtak, így megkértem Hannát, hogy válaszoljon néhány kérdésre.


1.Eléggé profinak tűnsz. Ez az első történeted amit olvashatunk tőled?
Igen, ez az első történet, de már évek óta dolgozom rajta, így több tüzetes átnézésen is átesett.


2. Vannak, akik nem híresztelik a családi körükben, hogy írnak esetleg blogolnak. Te hogy vagy ezzel?
A családom tud róla, bár az elején még a kéziratról sem tudtak,de hosszútávon nem lehet titkolni. Az ismerőseim elől gondosan elzárom a blogot és eldobom a kulcsot :D Szerzői profilról reklámozok ahol egyetlen valóéletbeli ismerősöm sincs, és mindent amit lehet álnéven csinálok :)


3.Ezek szerint a történet már előre meg van írva?
Igen, az első "könyv" készen van, bár apróbb módosítások még eshetnek rajta. A folytatással igencsak le vagyok maradva, de mire arra kerül sor, behozom :D


4. Próbálkoztál már kiadóknál az Argen kardjával? Ha még nem, a jövőben tervezed?
Amikor először elkészültem az első rész kéziratával épp hogy csak benne voltam az Aranymosás decemberi határidejében, így naivan, bétázás és átdolgozás nélkül elküldtem nekik. Természetesen kiestem, pedig kissé egoistán úgy gondolom, hogy egy alapos bétás átdolgozás után lett volna esélye. Azóta írtam néhány kiadónak hogy fogadnak e kéziratot, de a legtöbb helyen nem válaszoltak, így ez a dolog egy darabig még álom marad :)


5. Kezdőként mik voltak a leggyakoribb hibáid?
Rengeteg vesszőt hagytam el (még ma is gond), és helyett s-eket használtam, amit 13 évesen fennköltnek gondoltam. Néha a mondatok is gyermetegek vagy hibásak voltak.


6. A történet helyszíne Ausztria. Te jártál már ott, esetleg a jövőben szeretnél?
Voltam már ott és imádom. Akármilyen kis vagy nagy városába léptem annak valami külön atmoszférája volt. Ebensee-ben még nem voltam, ott a Google segített, de ha egyszer saját lábra állok muszáj eljutnom oda, hogy megtudjam mennyire voltam hiteles :)


7. Vettél már részt az Ebensee-i táborhoz hasonló programon? Külföldön, belföldön egyaránt.
Általános iskolás koromban rendszeresen jártam az iskolám által szervezett 10 napos táborba. Mivel másodikban voltam először, így nyilván kicsit más volt az élmény, de sok dolog onnan jött. Azóta voltam külföldi táborokban, ahol persze már az esti részek is megvalósultak, ha nem is így, inkább olyan iszogatós beszélgetős formában, de ezek utólag nem befolyásolták az Ebensee-i táboromat :)


8. Az első két fejezetnél még jócskán olvashatjuk a biztató kommenteket, utána viszont sajnos kezdtek eltünedezni az emberek. Mit gondolsz, ez miért van?
Sajnos erre én sem találtam a megoldást, főleg mivel facebookon többen jelezték, hogy olvassák, szeretik a történetemet. Arra gondoltam, hogy talán nem álltam elég interaktívan, kommunikatívan a dologhoz, hiszen én egy meglévő történet részleteit közöltem, és nem jutott eszembe hogy lehetőséget kéne nyújtani a történet alakítására. Próbálok ezen változtatni, legalább a tálalás és a különkiadások szempontjából, ezekről már több szavazás is volt.


9. A második fejezetben egy humoros buszos-biciklis jelenetnek is részesei lehetünk. Mi ihlette ezt a jelenetet?
Őszintén a régi emlékeim közül merülhetett fel, bár erre csak utólag jöttem rá. Hazafelé tartottam a busz hátsó részében ülve, mikor két srác (talán 12 év körül lehettek) felkászálódott a buszra a biciklijével. A haverjuk lemaradt, azok pedig kárörvendően integettek neki, ahogy megpróbálta utolérni a buszt :D


10. Ahogy láttam, nincs szereplőket bemutató része a blognak. Ez direkt van, hogy az olvasók maguk képzelhessék el a karaktereket, vagy egyszerűen csak feleslegesnek tartod?
Nem tartom feleslegesnek, bizonyos esetekben ad hozzá értéket a történethez, de már attól is ódzkodtam, hogy karaktert-színészt találjak hozzájuk a trailerhez. Mivel én nagyon sokat foglalkoztam a szereplőimmel mind külsőleg, mind belsőleg, nem szeretném ráhúzni őket egy-egy színészre, hanem olyannak átadni az olvasók felé a szereplőket, amilyenek a fejemben :P


11. Te melyik szereplőddel tudsz azonosulni leginkább? Kivel osztoztok a legtöbb közös tulajdonságon?
Ez nehéz kérdés, mert akaratlanul is kettéosztottam magamat. Apróságokban, mint a rossz tájékozódási képesség, vagy a nyelvérzék Isane-hez hasonlítok, de nagyon jellemvonásaimban inkább Williemhez állok közel. Vele könnyebben is azonosulok, bár az agyamnak van egy "Isane rész"-e, amit írás közben kapcsolok be.



12. Szeretnél valami üzenni a riport olvasóinak?
Köszönöm, hogy végigolvastátok az interjút, és remélem kedvet kaptatok a történethez :)

2015. augusztus 10., hétfő

Interjú Clef Brightnessel

Clef Brightnessel beszélgetek ez alkalommal, aki az igen népszerű és igényes, Nyár a szemeidben című történetes blog mögött áll.


1. Kezdjük az elején: Mikor és miért érezted úgy, hogy szeretnél részese lenni a blogvilágnak?
Igazából már elég régen írogatok, de meguntam azt, hogy sosem kapok visszajelzést. Az íróasztalfióktól mondjuk nehéz is lett volna... Úgy fél éve jutott eszembe, hogy esetleg nekivághatnék a blogolásnak.

2. A Nyár a szemeidben című írásod már a nulladik fejezettől kezdve igen nagy népszerűségnek örvendett - legalábbis a kommentek alapján. Ez már a kezdetektől fogva így volt, vagy egy bizonyos idő elteltével jöttek a rajongók?
Még április elején került fel a nulladik részlet, de akkor még nem igazán voltam járatos a reklámozásban, ezért közel két hónapig pihenőútra tettem a dolgot. Aztán június elején kedvet kaptam a folytatáshoz, akkor érkeztek az első pozitív hozzászólások, amiket addig annyira hiányoltam.

3. Kaptál már negatív kritikát? Ha igen, hogy dolgoztad fel?
Furcsa, de ehhez a történethez még nem igazán kaptam rossz kritikát. Persze voltak kifogásolható dolgok, amik szemet szúrtak az olvasóknak vagy kritikaíróknak, de ezeket nem igazán vettem negatívumnak. Inkább pozitív tanácsnak. Sok múlik a közlésmódon, azt hiszem.

4. Mennyiben változtatta meg a blogolás az életedet?
Rengeteg új arcot ismertem meg, és azt hiszem, nyitottabb is lettem. Vannak napok, mikor pang az oldal, ezzel talán azt is megtanultam, hogy néha nem árt türelmesnek lenni. A blogolás mindenképp kitartásra ösztönöz.

5. Az arcvakság egyáltalán nem megszokott betegség a blogos történetek körében. Honnan jött az ötlet, hogy pont ezt válaszd?
Nos, ez egy vicces történet. Egy egyetemi előadás unalmas perceiben gondolkodtam el a dolgon. Éppen akkor tanultunk erről a betegségről, és mivel alapjában véve is imádom az ilyen furcsa és cseppet sem szokványos betegségeket, máris megindultak bennem a gondolatok. Érdekelt, hogy egy prozopagnóziás lány mégis hogyan élhet teljes életet.

6. Ezek szerint orvostanhallgató vagy?
Nem, bár bevallom régebben orvosnak készültem. Talán ezért is vonzanak az efféle dolgok. Nagy álmom volt a fehér köpeny, de azt biomérnökként is megkaptam- a Műegyetemen tanulom a szakma rejtelmeit. Ezen felül egyébként a pszichológia is vonz, a blogban ennek a hóbortomnak is tisztelgek némiképp.

7. A tanulás, vizsgák és egyebek mellett mikor jut időd írni is?
Úgy tartják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít. Számomra az írás egy nagyon fontos szenvedély, aminek, amikor csak tehetem, hódolok. Bár a vizsgaidőszakban természetesen kissé háttérbe kell szorítanom a dolgot, de volt már, hogy egy-egy tételt a Nyár a szemeidben miatt nem tanultam meg. A mázlim csakis az volt, hogy nem azt húztam a vizsgán...:D

8. A történet már előre meg van írva neked, vagy folyamatosan gyártod a részeket? 
Még javában írom a történetet, még csak a századik oldal környékén járok. Az aktuálisan közzétett részeket már napokkal korábban megírom, de közben párhuzamosan dolgozom az újakon.

9. A főszereplőnek nem semmi nevet adtál. A Céziumot te alkottad, vagy   már láttad előtte valahol?
Láttam, persze. A periódusos rendszerben, ami ezért kissé kicsavarodott ötlet, de így jár az ember, ha állandóan kémiát kell tanulnia. Ennek a névnek fontos mondanivalója van a történet szerint. Cézium édesapja megszállott kémiaimádó, illetve az édesanyja is kapcsolatban áll a sokak által gyűlölt tantárggyal.

10. A hősnő irtózik a főváros forgatagától. Ez a saját gondolataid kivetülése, vagy tőled független? Te hogy érzel ezzel a témával kapcsolatban?
Imádom Budapestet! Céziummal ellentétben én csupán egy éve élek a fővárosban, így még nem volt alkalmam meggyűlölni. Néha azért eléggé bezártnak érzem magam, és olyankor Cézihez hasonlóan én is elszöknék.

11. Bocsánat, hogy ezt mondom, de a blogod kinézete elég egyszerű a mindenféle kódos design-hoz képest. Akkor te azokhoz tartozol, akik a belső értékeket tartják fontosnak, és nem a külcsínt?
Igazság szerint a legtöbb tanácsot pontosan a designnel kapcsolatban kaptam. Sokak szerint túl egyszerű, amit persze én is látok. Az igazság az, hogy csakis saját munkát szeretek kiadni a kezeim közül, és mivel nem vagyok egy nagy Photoshop guru, így ez sült ki belőle. Egyébként kicsit azért is ilyen, mert szerintem- hogy a jól bevált klisével éljek- a könyvet nem a borítója alapján kellene megítélni.

12. Mit gondolsz, van esély rá, hogy a történetet egyszer könyv formájában látjuk viszont?
Hú, ez egy jó kérdés! Természetesen sokakhoz hasonlóan én is erről ábrándozok, de számomra nem ez az elsődleges cél. Sokkal jobban szeretném, hogy mindenféle manír nélkül eljuthasson az emberekhez a történet, pontosan így, blog formájában.

13. Ez lehet furcsa kérdés lesz, de ha már szemekről van szó a címben: Neked milyen szemszínű srácok jönnek be leginkább?
Találó. Embere válogatja, alapjában véve a kék szemű srácok tudnak megőrjíteni, de volt, hogy barna íriszekkel megáldott fiúba zúgtam bele. Legfőképp a szemei miatt. Számomra az a legfontosabb- színtől függetlenül- hogy őszinteséget sugározzanak. :)

14. Abszolúte egyet értek. Szeretnél üzenni valamit a riport olvasóinak? 
Persze! Köszönöm nekik, hogy elolvasták. Illetve azt, hogy merjenek álmodni, hiszen anélkül mit sem ér az élet. :)
Copyright © 2015 A bloggervilág gyöngyszemei