Clef Brightnessel beszélgetek ez alkalommal, aki az igen népszerű és igényes, Nyár a szemeidben című történetes blog mögött áll.

1. Kezdjük az elején: Mikor és miért érezted úgy, hogy szeretnél részese lenni a blogvilágnak?

Igazából már elég régen írogatok, de meguntam azt, hogy sosem kapok visszajelzést. Az íróasztalfióktól mondjuk nehéz is lett volna... Úgy fél éve jutott eszembe, hogy esetleg nekivághatnék a blogolásnak.

2. A Nyár a szemeidben című írásod már a nulladik fejezettől kezdve igen nagy népszerűségnek örvendett - legalábbis a kommentek alapján. Ez már a kezdetektől fogva így volt, vagy egy bizonyos idő elteltével jöttek a rajongók?

Még április elején került fel a nulladik részlet, de akkor még nem igazán voltam járatos a reklámozásban, ezért közel két hónapig pihenőútra tettem a dolgot. Aztán június elején kedvet kaptam a folytatáshoz, akkor érkeztek az első pozitív hozzászólások, amiket addig annyira hiányoltam.

3. Kaptál már negatív kritikát? Ha igen, hogy dolgoztad fel?

Furcsa, de ehhez a történethez még nem igazán kaptam rossz kritikát. Persze voltak kifogásolható dolgok, amik szemet szúrtak az olvasóknak vagy kritikaíróknak, de ezeket nem igazán vettem negatívumnak. Inkább pozitív tanácsnak. Sok múlik a közlésmódon, azt hiszem.

4. Mennyiben változtatta meg a blogolás az életedet?

Rengeteg új arcot ismertem meg, és azt hiszem, nyitottabb is lettem. Vannak napok, mikor pang az oldal, ezzel talán azt is megtanultam, hogy néha nem árt türelmesnek lenni. A blogolás mindenképp kitartásra ösztönöz.

5. Az arcvakság egyáltalán nem megszokott betegség a blogos történetek körében. Honnan jött az ötlet, hogy pont ezt válaszd?

Nos, ez egy vicces történet. Egy egyetemi előadás unalmas perceiben gondolkodtam el a dolgon. Éppen akkor tanultunk erről a betegségről, és mivel alapjában véve is imádom az ilyen furcsa és cseppet sem szokványos betegségeket, máris megindultak bennem a gondolatok. Érdekelt, hogy egy prozopagnóziás lány mégis hogyan élhet teljes életet.

6. Ezek szerint orvostanhallgató vagy?

Nem, bár bevallom régebben orvosnak készültem. Talán ezért is vonzanak az efféle dolgok. Nagy álmom volt a fehér köpeny, de azt biomérnökként is megkaptam- a Műegyetemen tanulom a szakma rejtelmeit. Ezen felül egyébként a pszichológia is vonz, a blogban ennek a hóbortomnak is tisztelgek némiképp.

7. A tanulás, vizsgák és egyebek mellett mikor jut időd írni is?

Úgy tartják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít. Számomra az írás egy nagyon fontos szenvedély, aminek, amikor csak tehetem, hódolok. Bár a vizsgaidőszakban természetesen kissé háttérbe kell szorítanom a dolgot, de volt már, hogy egy-egy tételt a Nyár a szemeidben miatt nem tanultam meg. A mázlim csakis az volt, hogy nem azt húztam a vizsgán...:D

8. A történet már előre meg van írva neked, vagy folyamatosan gyártod a részeket? 

Még javában írom a történetet, még csak a századik oldal környékén járok. Az aktuálisan közzétett részeket már napokkal korábban megírom, de közben párhuzamosan dolgozom az újakon.

9. A főszereplőnek nem semmi nevet adtál. A Céziumot te alkottad, vagy   már láttad előtte valahol?

Láttam, persze. A periódusos rendszerben, ami ezért kissé kicsavarodott ötlet, de így jár az ember, ha állandóan kémiát kell tanulnia. Ennek a névnek fontos mondanivalója van a történet szerint. Cézium édesapja megszállott kémiaimádó, illetve az édesanyja is kapcsolatban áll a sokak által gyűlölt tantárggyal.

10. A hősnő irtózik a főváros forgatagától. Ez a saját gondolataid kivetülése, vagy tőled független? Te hogy érzel ezzel a témával kapcsolatban?

Imádom Budapestet! Céziummal ellentétben én csupán egy éve élek a fővárosban, így még nem volt alkalmam meggyűlölni. Néha azért eléggé bezártnak érzem magam, és olyankor Cézihez hasonlóan én is elszöknék.

11. Bocsánat, hogy ezt mondom, de a blogod kinézete elég egyszerű a mindenféle kódos design-hoz képest. Akkor te azokhoz tartozol, akik a belső értékeket tartják fontosnak, és nem a külcsínt?

Igazság szerint a legtöbb tanácsot pontosan a designnel kapcsolatban kaptam. Sokak szerint túl egyszerű, amit persze én is látok. Az igazság az, hogy csakis saját munkát szeretek kiadni a kezeim közül, és mivel nem vagyok egy nagy Photoshop guru, így ez sült ki belőle. Egyébként kicsit azért is ilyen, mert szerintem- hogy a jól bevált klisével éljek- a könyvet nem a borítója alapján kellene megítélni.

12. Mit gondolsz, van esély rá, hogy a történetet egyszer könyv formájában látjuk viszont?

Hú, ez egy jó kérdés! Természetesen sokakhoz hasonlóan én is erről ábrándozok, de számomra nem ez az elsődleges cél. Sokkal jobban szeretném, hogy mindenféle manír nélkül eljuthasson az emberekhez a történet, pontosan így, blog formájában.

13. Ez lehet furcsa kérdés lesz, de ha már szemekről van szó a címben: Neked milyen szemszínű srácok jönnek be leginkább?

Találó. Embere válogatja, alapjában véve a kék szemű srácok tudnak megőrjíteni, de volt, hogy barna íriszekkel megáldott fiúba zúgtam bele. Legfőképp a szemei miatt. Számomra az a legfontosabb- színtől függetlenül- hogy őszinteséget sugározzanak. :)

14. Abszolúte egyet értek. Szeretnél üzenni valamit a riport olvasóinak? 

Persze! Köszönöm nekik, hogy elolvasták. Illetve azt, hogy merjenek álmodni, hiszen anélkül mit sem ér az élet. :)